Zeneiskola létesítése 

(részlet Németh Ernő: Új Fonyód születése c. könyvéből)

Előzmények, gyökerek 

"Fonyód kulturális életének a közeli százévi történetéből ismert, hogy a fiatalok közül sokan vonzódtak az énekhez, a zenéhez. Mivel szerettek énekelni, már az 1920-as évek második felétől mindig volt valamilyen énekkar. Az énekkarok még a három-négy szólamú kórusműveket is a kórusvezetők tanításában hallás után tanulták, hiszen tagjaik falusi munkásemberek voltak, s az elemi iskolai hat osztályban nem tanultak kottát. Az 1950–60-as években viszont a földműves-szövetkezeti vegyes kar használta már a próbákon, mert jól segítette a szöveg és a szólamok belépésének megtanulását, ahol közben történt még utalás a hangközökre, a dallam menetére, de kottatanítás nem volt. Ugyanebben az időben a változó énekkarok mellett alakultak zenekarok is. Csutorás F. László tanító, ahogy Fonyódra érkezett, gyerekeket tanított hegedülni, akikből aztán kis zenei együttest alakított. Ahhoz, hogy játszani tudjanak, tanította nekik a hangjegyolvasást, a kottáról játszást. Amikor pedig megszervezte a levente-fúvószenekart, és hogy a zenekari tagok fúvós hangszereken tudjanak játszani, harminc éven keresztül a próbákon tanította a zenekar tagjainak a kottaírást és -olvasást. Ezzel Csutorás F. László tanító a nem iskolarendszerű zeneoktatás megalapítója lett. Ezt folytatták tovább utódai, Gurka Károly, majd Varga József katonazenész-karmesterek is. Újabb lehetőség nyílt a zenetanulásra, amikor 1947-ben Schmidt-Kovács Dezsőné Antal Katalin (Kitty) állás nélküli tanítónő családjával Fonyódra érkezett, aki a tanítóképző intézeti zongoratanuláson túl a bajai Zenedében, majd Utry Jolán zongoraművésznőtől magánúton tanult zongorázni, a zene iránt érdeklődő és a nála jelentkező gyerekeket zongorázni tanította. Az oktatással egyben nagy áldozatot is hozott, hiszen egyik gyereknek sem volt otthon zongorája, így órarendi beosztással a gyakorlás is nála történt. A lakosság ismert zeneigényére az általános iskola igazgatójának oktatási-nevelési tervébe is bekerült a zeneoktatás megteremtése, amellyel az is cél volt, hogy az énekkar és a zenekar részére előkészítse az utánpótlást. A zeneoktatás beindítását a szülők és gyerekek egyaránt örömmel fogadták. Előkészítéséről, beindulásáról és működéséről azonban részletes adatok nem találhatók. Egy iratból annyi ismert, hogy Fáró József igazgató 1957. szeptember 24-én felmérést végzett a tanulók körében a zeneoktatásra való jelentkezésről, és ekkor hatvan tanuló jelentkezett; negyven zongorára és húsz hegedűre. A zeneoktatás indulásához e könyv írója mint ének szakos tanár két taggal megszervezte a zeneoktatói munkaközösséget, amely Balatonboglárhoz tartozott, és aki egy ideig a szolfézst is tanította. A zongoraórákat az V/B osztály tantermében lévő öreg fekete zongorán a felkért Szigeti Jenő alsóbélatelepi nyugdíjas tartotta, aki aktív korában az operaház korrepetitora volt. Ezzel meg- 115 történt az általános iskolában a hivatalos első iskolai zeneoktatás. De hogy kik voltak tanulói, hányan, hogyan folytatódott, már pontosan nem ismert. Ez a munkaközösségi oktatás teljesen feledésbe ment, és ezzel kapcsolatosan dokumentumok még nem kerültek elő. Később, 1960 után ilyen zeneoktatói munkaközösségben, amely az emlékezet szerint Balatonboglárhoz tartozott, egy ideig Schmidt-Kovács Dezsőné folytatta a zongoraoktatást, de több kedvezőtlen körülmény (délutáni takarítás, rossz zongora, magántanításának tiltása) miatt nem tudta vállalni, és átment Balatonfenyvesre. Voltak utána még vidékről ide járó zongoratanárok, de sem a személyük, sem a munkaközösség munkája nem ismert.

A zeneiskola megszervezése és indulása 

Az 1950-es években a Művelődésügyi Minisztérium a zenei műveltség kiterjesztésére tudatosan és tervszerűen szervezte a zeneiskolai hálózat országos kiépülését. Ennek keretében Somogy megyében a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójának, Merényi Györgynek irányításával elsősorban a járási székhelyeken sorban születtek a zeneiskolák. 1969-ben, annak ellenére, hogy nem voltak meg sem a tárgyi, sem a tanári feltételei, engedélyezték, hogy Nagyatád és Barcs után Fonyódon is létesüljön zeneiskola. A járási művelődésügyi osztály, hogy segítse Fonyódon a zeneiskola megvalósíthatóságát, 1969 májusában levélben tájékoztatta a fonyódi általános iskola igazgatóját, hogy a következő tanévben száz fő mutatólétszámú zeneiskola indul be szolfézs, zongora, hegedű, cselló, esetleg gitár szakkal, és kérte, mérjék fel a jelentkezési igényeket. Merényi György igazgató, annak ellenére, hogy nem volt az oktatáshoz szükséges épület, de még tanterem sem, bízva a fonyódi vezetés jó megoldásában, megvalósításához két zenetanári állást hirdetett meg a Művelődési Közlönyben. Erre a hirdetésre rátalálva adta be pályázatát a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az akkor végzett Horváth Ildikó fuvola és Szalóky Béla hegedű szakos tanár, akik számára ez ideális volt, hiszen házasságkötés előtt álltak. Merényi György elfogadta mindkettőjük pályázatát, és a fiókiskola vezetőjének Szalóky Bélát ki is nevezte. Az általános iskola igazgatója, Fáró József – a járási és a községi vezetők támogatásával – készséggel fogadta iskolájába a zeneiskolát, és mindenben segítette indulását. A hangszeres oktatáshoz és a szolfézs tanításához a kisiskolában három helyiséget alakított ki, és még egy külön kis szobát is adott a vezetőnek a hegedűtanításhoz. Borka Lajosné, az iskola gondnoka vállalta pénzügyeinek intézését. A megérkezett házaspárnak a tanács lakást adott, és vállalta az iskola működési költségeit. A szükséges hangszereket, a hegedűket, a fuvolákat a kaposvári anyaiskola, a zongorát az általános iskola biztosította. A zeneiskola 1969. szeptemberi indulása jelentős esemény Fonyód művelődéstörténetében. Létesítésével most már nemcsak a korábban öntevékenyen 116 tanuló 10-15 gyereknek, hanem az iskola minden tanulójának megteremtette a lehetőséget a zenetanulásra. Az iratok, dokumentumok hiányában annyi azért ismert, hogy már a kezdéskor több mint száz gyerek iratkozott be, ami az iskola tanulóinak egynegyedét jelentette. A beiratkozást, a zenetanulást az is elősegítette, hogy nem volt magas a tandíj. A toborzáskor a művelődésügyi osztály az iskolának, a szülőknek – a kaposvári zeneiskola tájékoztatása szerint – a tanulmányi előmeneteltől függő havi 10-20 Ft-os tandíjat jelzett. A zeneiskola három (zongora, hegedű és fuvola) tanszakkal indult. Zongorát kb. 60-65, hegedűt 18-20 és fuvolát 15-18 tanuló tanult. A kezdeti időben a zongorát, mivel zongoratanár nem volt, Szalóky Béla tanította, a szolfézst Szalóky Béláné, majd dr. Hermann Jánosné és Varga Lászlóné. Az iskolához a kaposvári zeneiskola igazgatójának kinevezésével a következő tanévre érkezett Szőke Piroska zongoratanárnő, kinek hamar történő távozása után egy ideig (kisegítő tanárként) tanított itt Lutz Zsófia, Jovánczai Ágnes, Szentirmay Zsuzsanna, Kubinyi Attiláné. A zeneiskola szakfelügyeletét a kaposvári anyaiskola és a pécsi főiskola tanárai látták el."

Szalóky Béláné és Szalóky Béla 

(kép forrása: Németh Ernő: Élet a Várhegy alján II. c. könyv)

A fejlődés eredményeként 1975-ben a zeneiskola részben önálló intézmény lett, gazdasági ügyeit a Magyar Bálint Általános Iskola intézte 1990. június 30-ig.

Az intézmény önálló épületet kapott a Vaszary Villában, ahol zongora, hegedű és fuvolaoktatás folyt, az elméleti szolfézs tárgyon kívül. 1981-től kezdődött a rézfúvós oktatás, melynek eredményeként megalakult a rézfúvós zenekar. A zeneiskolának átlagosan 80 növendéke volt, főként fonyódi gyerekek, de a környékről is sokan jártak be zenét tanulni. Az intézmény 1982. december 3-án Szabó Ferenc kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző nevét vette fel, aki nyaranta rendszeresen Fonyódon élt és dolgozott. 1982-ben alakult meg a Fonyódi Ifjúsági Fúvószenekar, melyet Varga Ferenc vezetett.

 Fonyódi Ifjúsági Fúvószenekar (1984)

(kép forrása: Németh Ernő: Élet a Várhegy alján II. c. könyv)

Az 1985/86-os tanévben 7 tanár dolgozott a zeneiskolában. 1986-tól klarinét és gitároktatás is folyik, így a tanári létszám 3 fővel bővült. Az 1987/88-as tanévtől klarinét és gitár tanszakkal bővült a tanszakok száma. Beindult az iskolát előkészítő dalos játék foglalkozás is a nagycsoportos óvodások részére. A zeneiskola épülete - amely nem zenetanítás céljára épült - felújításra szorult. 1989-ben adták át a 3 tanteremmel és kamarateremmel bővített intézményt. Ettől kezdve a zeneiskolában tanári-, és növendék hangversenyek, zenekari próbák rendezésére van lehetőség.

Az 1987-től 2007-ig terjedő időszakot Péterdi Gabriella volt fuvola tanár és igazgatóhelyettes foglalta össze 2025. december 13-án az intézmény 55 éves Jubileumi hangversenyén:

Jó estét kívánok!

Péterdi Gabriella vagyok. Itt, most, Kováts Antalnénak, Krisztának kellene állnia, és beszámolnia arról, hogy mi minden történt a zeneiskolában az ő vezetése alatt. Sajnos ő már nincs közöttünk, így nekem jutott ez a feladat.

20 évig voltam a zeneiskola fuvolatanára és 13 évig az igazgatóhelyettese is, így Kováts Antalné által vezetett időszakról be tudok számolni.

1987 augusztusában jöttünk Fonyódra. Kováts Antalné Kaposvárról, a családom és én Budapestről. Ő lett az igazgató, én az új fuvolatanár, férjem klarinéttanár lett.

Tulajdonképpen mi állást és lakást cseréltünk Szalókyékkal.

Azon a nyáron volt a zeneiskola átépítése emeletráépítéssel Makovecz Imre tervei alapján. Akkor készült el a faburkolatos hangversenyterem, a "torony" és a teljes felújítás.

Szeptemberben tudtunk a felújítás alatt álló épületben kezdeni. Így, az akkori Tanács udvarán lévő Tűzoltószertárban, az iskola udvarán álló Bihari-villában, a Magay utcai Szabó Ferenc villában kezdtünk el tanítani. Az iroda a Tanáccsal szemben lévő társasház üzlethelyiségében volt. Új igazgató, új iskolatitkár, új kollégák, új helyszínek. Az első év heroikus küzdelem volt.

Szabó Ferenc zeneszerző nevét viseltük. Ő az 1945 utáni időkben vált közismerté. Az államhatalomtól egy villát kapott a Magay utcában – ez Fonyód legszebb panorámájú utcája – használhattuk a hátsó helyiségeket, azzal a feltétellel, hogy az első két szobát emlékhelyiséggé alakítjuk. Felesége – Lili néni – zongoraművész volt. A művelődési házban lévő hangversenyzongorát ő adományozta a zeneiskolának.

És most egy oktatáspolitikai múltba tekintés következik:

A 90-es évek elején, a nagy társadalmi változások után megváltozott a kulturális élet, így az oktatás helyzete is. Kormányzati akaratból, lakossági igényből, az iskolaigazgatók hozzáállásából, és a fonyódi zeneiskola szakmai felügyeletéből állt össze a lehetőség, hogy az általános iskolába integrálva sok helyen elindulhasson a zeneoktatás. A Balaton déli partján, a fonyódi zeneiskola akkori vezetésével legnagyobb eredménye – szakmai szempontból – a kihelyezett tagozatok létrehozása volt. Jó kommunikációs képesség, céltudatosság, fáradhatatlan munkabírás kellett hozzá. Mentünk, tárgyaltunk, szerveztünk, tájékozódtunk, felmértük a gyerekanyagot, kerestünk és találtunk megfelelő szakembereket. Hogy mely településeken? Balatonszárszón, Balatonszemesen, Balatonbogláron, Balatonlellén, Balatonfenyvesen, Bélatelepen. Délebbre, pedig Lengyeltóti, Látrány Karád, Andocs, Ordacsehi. Ez persze nem egy időben zajlott, de az elültetett magok mindenütt kicsíráztak. Voltak helyben lakó zenészek (esetleg képesítés nélküliek – mert akkor még úgy is lehetett tanítani, ez később megváltozott) lettek utazó zenetanárok, mások kaptak szolgálati lakást vagy albérletbe mentek, sőt sokan vettek saját házat, vagy építkezni kezdtek, és letelepedtek családostól. Akkoriban a déli parton három, önálló épülettel, önálló vezetéssel és gazdaságvezetéssel bíró zeneiskola volt: Siófok, Fonyód, kicsivel később Balatonföldvár.

A fonyódi zenetanárok is kijártak a kihelyezett tagozatokra tanítani, másodállásban.

Ahogy a tagozatok megerősödtek, önállósodtak, a kezdeti szakmai felügyelet is megszűnt, az újak is a megyéhez tartoztak ezután.

Természetesen az előtt az átalakulás előtt is szinte minden kicsi településen szólt a zene, mindig voltak zongorát tanító nénik, harmonikázó bácsik, rézfúvós hangszeren játszó nagypapák, és magas fokú zenei tudással rendelkező kántorok, akik átörökítették tudásukat, és muzsikáló jókedvüket az ifjúságnak. Az a szülő pedig, akinek átlagon felüli tehetséggel megáldott gyereke volt és volt autója, ideje, és fontosnak tartotta ezt a képzést, elhozta csemetéjét pl. Fonyódra.

A mi zeneiskolánkban közben folyt a munka, a következő tanszakokon: zongora, szolfézs, hegedű, fuvola, klarinét, furulya, rézfúvósok, később cselló, gitár, ütős hangszerek.

Tanáraink voltak: Kováts Antalné Simon Krisztina, Takácsné Baja Erika, Galazekné Schweitzer Jolán és Kollár István – zongora. Péterdi Gabriela fuvola, blockflöte, Péterdi Péter klarinét, blockflöte, Dr Hermann Jánosné szolfézs, Varga Ferenc rézfúvó, Kuti Béla hegedű, Zsoldos Jenő hegedű, gitár, Ekkert Miklós rézfúvó, Németh Renáta, Cserkuti Márta, Kutai Annamária szolfézs, Varga Lajos klarinét, furulya, Kissné Poprádi Enikő cselló, gitár, Kiss Alfonz rézfúvó, Csámer Zoltán rézfúvó, Ajtonyi Jánosné zongora, Pomezsánszki Judit társas tánc.

Az igazgatónő és az iskolavezetés sok újdonságot vezetett be:

• Az évnyitó és évzáró ünnepeket az udvaron, az ősi fák alatt tartottuk, a mini amfiteátrumban.
• Bevezettük az óvodásoknak és az első osztályosoknak hangszerbemutatókat. Kicsi növendékek mutatták meg a piciknek, hogy hova lehet eljutni 1-2 év alatt "hangszer országban".
• Mikulás hangversenyek voltak, igazi, beöltözött Mikulás – apukával, puttonnyal, ajándékokkal
• Elkezdtük az azóta is létező, nagy sikerű Karácsonyi Hangversenyeket a gimnázium aulájában, a város többi művészeti csoportjával együtt
• Farsangi növendékhangversenyeket is szerveztünk, az összes szereplő gyerek és a tanárok is jelmezt öltöttek
• Anyák napi hangversenyek is voltak, és a növendékek a produkcióik után virággal köszöntötték édesanyjukat, nagymamájukat. Az esemény után tea és süti is volt. Ebben a Tungsram üdülő igazgatónője segített.
• Zenei versenyekre, fesztiválokra vittük a növendékeket; Marcaliba, Kaposvárra, Barcsra.
• Jó néhány gyereket zenei pályára is fel tudtunk készíteni.
• Nyáron fúvószenei tábort szerveztünk. Az ország minden részéből, sőt külföldről is érkeztek ifjúsági fúvós zenekarok, heti váltásban. Szállásukat és étkezésüket a Balaton Kollégium oldotta meg.

Minden nap gyakoroltak délelőtt a zeneiskolában, majd a kikötőben, a hajóállomásnál a zenepavilonban adtak egy-egy órás műsort. Nagy tömegeket vonzott az élő zene, a vendéglátósok nagy örömére. Ők hálából megetteték- ittaták a zenész gyerekeket.

• Énekes kurzus is volt nyaranata a zeneiskolában. Balatinecz Márta énekművész, az igazgatónő pécsi barátnője és tanítványai egy héten át gyakoroltak, majd egy színes koncerttel zárták a kurzust. Énekszótól zengett a Bartók Béla utca.
• "Tavaszi zsongás" címmel "mini" koncerteket adtunk a Vodicska villa Zsolnay kávézójában.
• Kriszta igazgatóasszony szervezett a tanárai részére úgynevezett haknit, szállodákban vagy éppen Bécs mellett idősotthonokban.

Fontosnak tartotta a kicsi tankerület összetartását, ezért kirándulásokat szervezett. Tanácsi, önkormányzati busszal mentünk Zalaszántóra a Sztupához, vagy a Rezi várba és Tihanyba.

Sokszor meghívott minket egy kávéra vagy egy sörre. Zavarba ejtően nagyvonalú és jószívű volt.

A tanári karnak farsangi mulatságokat tartottunk, fergeteges műsorszámokkal, humorral.

A tanárok közül néhányan állandó szereplői voltak a városi ünnepségeken, esküvőkön, névadókon, templomi ünnepségeken, öregotthonokban, tárlatnyitásokon a múzeumban. A gyerekek pedig osztályukban, iskolájukban hasznosították hangszeres tudásukat pl.: karácsonykor, Március 15-én, tanévzárón.

Ideális volt az együttműködés az általános iskolával, hiszen beláttuk, és ők is belátták, hogy ugyanazokat a gyerekeket tanítjuk, neveljük. Működött az ifjúsági fúvószenekar, melyet Varga Ferenc vezetett.

Ki kell emelnem egy kolléga tevékenységét. Takácsné Baja Erika, aki a szeretetteljes tanítás mellett óriási munkát végez, mint zongorakísérő. Az összes hangszeres szereplő gyereknek, a hangszeres kollégákat, a kórus zongorakísérője, de a felvételiző gyerekekkel is elutazik, bárhová, hogy hozzájáruljon a sikerükhöz. Nem is tudom, mi lenne nélküle!

Az intézmény hangszerparkja jónak volt mondható. Az évenként kötelező jelleggel lebonyolított leltározás viszont felesleges és megterhelő volt.

Kováts Antalné remek kapcsolatot tartott a fenntartókkal: jegyzővel, polgármesterrel, megyei illetékesekkel.

Állandó kapcsolatban álltunk a Városi Önkéntes Tűzoltó Zenekarral, hiszen mi neveltük fel nekik a hangszereseket. Nem mindenben értettünk egyet, de az tény, hogy többféle zenei ízlést is ki lehet szolgálni.

Meg kell említsem, az iskolatitkárok nevét is. Az ő áldozatos munkájuk nem olyan látványos, de nélkülük sokszor megakadt volna a gépezet. Nagyon fontos volt és ma is az a tevékenységük.

Kovács Tiborné Mencike, Ámmer Éva, Szabadosné Kovács Krisztina.

Külön ki kell emelni majdani karbantartónk, Miseta Ernő nevét. Ő egy igazi karbantartó volt, mindenhez értett, mindent meg tudott csinálni, sajátjának érezte az intézményt. Csendes szorgalma példaértékű volt.

Kováts Antalné 2003-ban nyugdíjba ment, egy időben Dr. Hermann Jánosnéval. 2003-ból 2007-ig Csámer Zoltán lett az új igazgató (én meg maradtam az új helyettes), aki már néhány éve a tantestület tagja volt.

Nevéhez fűződnek a következők:

• A zeneiskola lemondott a Szabó Ferenc Zeneiskola névről, és a Fonyódi Alapfokú Művészeti Iskola nevet vette fel.
• Beindította a társastánc oktatást
• Újra megszervezte az ifjúsági zenekart, amit ő vezetett. A táncosoknak fellépő ruhákat, a zenekarosoknak egyenruhát szerzett.
• Megszervezte a Tavaszköszöntő hangversenyeket
• Az intézmény számítógépes átállása is az ő nevéhez fűződik.
• Az IZO2000 minőségbiztosítási rendszert is vele "szenvedtük" végig

A 20 év, amit a fonyódi zeneiskolában töltöttem, meglehetősen tömény volt, sok örömmel és sikerrel, sok idegeskedéssel, néha csalódásokkal. Voltak kedves és kevésbé kedves kollégáim.

Mi zenetanárok a világ két legtisztább, legnagyszerűbb dolgával foglalkozunk: a zenével és a gyerekekkel. Ez engem személy szerint boldoggá tesz.

Remélem a majd megépülő új helyen is sokáig fog szólni még az ének és a hangszeres zene, mert zene nélkül – mint tudjuk, nem érdemes élni."

Az 1989/90-es tanévtől az alábbi tagintézmények /kihelyezett tagozatok/ jöttek létre:

• 1989/90-es tanév: Balatonboglár,Balatonlelle
• 1992/93-as tanév: Balatonszemes,Lengyeltóti - Buzsák
• 1993/94-es tanév: Látrány
• 1995/96-os tanév: Ordacsehi
• 1996/97-es tanév: Andocs, Karád
• 1999/2000-es tanév: Balatonfenyves

Azóta a helyi általános iskola tagintézményei lettek: Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes és Lengyeltóti. 2005/2006-os tanévben társastánc oktatás indult, majd kivált a zeneiskolából külön  egyesületet létrehozva. A 2006-os tanévben intézményünk felvette a Fonyódi Alapfokú Művészeti Iskola nevet.

A zeneiskolánk az oktatási-nevelési feladatokat a következő épületekben látja el:

• Székhely: Fonyódi Alapfokú Művészeti Iskola - 8640 Fonyód Bartók B. u 22.
• Telephely: Balatonfenyvesi Fekete István Általános Iskola: - 8646 Balatonfenyves, Kölcsey Ferenc u. 38-39