Zeneiskola létesítése
(részlet Németh Ernő: Új Fonyód születése c. könyvéből)
Előzmények, gyökerek
"Fonyód kulturális életének a közeli százévi történetéből ismert, hogy a fiatalok közül sokan vonzódtak az énekhez, a zenéhez. Mivel szerettek énekelni, már az 1920-as évek második felétől mindig volt valamilyen énekkar. Az énekkarok még a három-négy szólamú kórusműveket is a kórusvezetők tanításában hallás után tanulták, hiszen tagjaik falusi munkásemberek voltak, s az elemi iskolai hat osztályban nem tanultak kottát. Az 1950–60-as években viszont a földműves-szövetkezeti vegyes kar használta már a próbákon, mert jól segítette a szöveg és a szólamok belépésének megtanulását, ahol közben történt még utalás a hangközökre, a dallam menetére, de kottatanítás nem volt. Ugyanebben az időben a változó énekkarok mellett alakultak zenekarok is. Csutorás F. László tanító, ahogy Fonyódra érkezett, gyerekeket tanított hegedülni, akikből aztán kis zenei együttest alakított. Ahhoz, hogy játszani tudjanak, tanította nekik a hangjegyolvasást, a kottáról játszást. Amikor pedig megszervezte a levente-fúvószenekart, és hogy a zenekari tagok fúvós hangszereken tudjanak játszani, harminc éven keresztül a próbákon tanította a zenekar tagjainak a kottaírást és -olvasást. Ezzel Csutorás F. László tanító a nem iskolarendszerű zeneoktatás megalapítója lett. Ezt folytatták tovább utódai, Gurka Károly, majd Varga József katonazenész-karmesterek is. Újabb lehetőség nyílt a zenetanulásra, amikor 1947-ben Schmidt-Kovács Dezsőné Antal Katalin (Kitty) állás nélküli tanítónő családjával Fonyódra érkezett, aki a tanítóképző intézeti zongoratanuláson túl a bajai Zenedében, majd Utry Jolán zongoraművésznőtől magánúton tanult zongorázni, a zene iránt érdeklődő és a nála jelentkező gyerekeket zongorázni tanította. Az oktatással egyben nagy áldozatot is hozott, hiszen egyik gyereknek sem volt otthon zongorája, így órarendi beosztással a gyakorlás is nála történt. A lakosság ismert zeneigényére az általános iskola igazgatójának oktatási-nevelési tervébe is bekerült a zeneoktatás megteremtése, amellyel az is cél volt, hogy az énekkar és a zenekar részére előkészítse az utánpótlást. A zeneoktatás beindítását a szülők és gyerekek egyaránt örömmel fogadták. Előkészítéséről, beindulásáról és működéséről azonban részletes adatok nem találhatók. Egy iratból annyi ismert, hogy Fáró József igazgató 1957. szeptember 24-én felmérést végzett a tanulók körében a zeneoktatásra való jelentkezésről, és ekkor hatvan tanuló jelentkezett; negyven zongorára és húsz hegedűre. A zeneoktatás indulásához e könyv írója mint ének szakos tanár két taggal megszervezte a zeneoktatói munkaközösséget, amely Balatonboglárhoz tartozott, és aki egy ideig a szolfézst is tanította. A zongoraórákat az V/B osztály tantermében lévő öreg fekete zongorán a felkért Szigeti Jenő alsóbélatelepi nyugdíjas tartotta, aki aktív korában az operaház korrepetitora volt. Ezzel meg- 115 történt az általános iskolában a hivatalos első iskolai zeneoktatás. De hogy kik voltak tanulói, hányan, hogyan folytatódott, már pontosan nem ismert. Ez a munkaközösségi oktatás teljesen feledésbe ment, és ezzel kapcsolatosan dokumentumok még nem kerültek elő. Később, 1960 után ilyen zeneoktatói munkaközösségben, amely az emlékezet szerint Balatonboglárhoz tartozott, egy ideig Schmidt-Kovács Dezsőné folytatta a zongoraoktatást, de több kedvezőtlen körülmény (délutáni takarítás, rossz zongora, magántanításának tiltása) miatt nem tudta vállalni, és átment Balatonfenyvesre. Voltak utána még vidékről ide járó zongoratanárok, de sem a személyük, sem a munkaközösség munkája nem ismert.
A zeneiskola megszervezése és indulása
Az 1950-es években a Művelődésügyi Minisztérium a zenei műveltség kiterjesztésére tudatosan és tervszerűen szervezte a zeneiskolai hálózat országos kiépülését. Ennek keretében Somogy megyében a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatójának, Merényi Györgynek irányításával elsősorban a járási székhelyeken sorban születtek a zeneiskolák. 1969-ben, annak ellenére, hogy nem voltak meg sem a tárgyi, sem a tanári feltételei, engedélyezték, hogy Nagyatád és Barcs után Fonyódon is létesüljön zeneiskola. A járási művelődésügyi osztály, hogy segítse Fonyódon a zeneiskola megvalósíthatóságát, 1969 májusában levélben tájékoztatta a fonyódi általános iskola igazgatóját, hogy a következő tanévben száz fő mutatólétszámú zeneiskola indul be szolfézs, zongora, hegedű, cselló, esetleg gitár szakkal, és kérte, mérjék fel a jelentkezési igényeket. Merényi György igazgató, annak ellenére, hogy nem volt az oktatáshoz szükséges épület, de még tanterem sem, bízva a fonyódi vezetés jó megoldásában, megvalósításához két zenetanári állást hirdetett meg a Művelődési Közlönyben. Erre a hirdetésre rátalálva adta be pályázatát a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán az akkor végzett Horváth Ildikó fuvola és Szalóky Béla hegedű szakos tanár, akik számára ez ideális volt, hiszen házasságkötés előtt álltak. Merényi György elfogadta mindkettőjük pályázatát, és a fiókiskola vezetőjének Szalóky Bélát ki is nevezte. Az általános iskola igazgatója, Fáró József – a járási és a községi vezetők támogatásával – készséggel fogadta iskolájába a zeneiskolát, és mindenben segítette indulását. A hangszeres oktatáshoz és a szolfézs tanításához a kisiskolában három helyiséget alakított ki, és még egy külön kis szobát is adott a vezetőnek a hegedűtanításhoz. Borka Lajosné, az iskola gondnoka vállalta pénzügyeinek intézését. A megérkezett házaspárnak a tanács lakást adott, és vállalta az iskola működési költségeit. A szükséges hangszereket, a hegedűket, a fuvolákat a kaposvári anyaiskola, a zongorát az általános iskola biztosította. A zeneiskola 1969. szeptemberi indulása jelentős esemény Fonyód művelődéstörténetében. Létesítésével most már nemcsak a korábban öntevékenyen 116 tanuló 10-15 gyereknek, hanem az iskola minden tanulójának megteremtette a lehetőséget a zenetanulásra. Az iratok, dokumentumok hiányában annyi azért ismert, hogy már a kezdéskor több mint száz gyerek iratkozott be, ami az iskola tanulóinak egynegyedét jelentette. A beiratkozást, a zenetanulást az is elősegítette, hogy nem volt magas a tandíj. A toborzáskor a művelődésügyi osztály az iskolának, a szülőknek – a kaposvári zeneiskola tájékoztatása szerint – a tanulmányi előmeneteltől függő havi 10-20 Ft-os tandíjat jelzett. A zeneiskola három (zongora, hegedű és fuvola) tanszakkal indult. Zongorát kb. 60-65, hegedűt 18-20 és fuvolát 15-18 tanuló tanult. A kezdeti időben a zongorát, mivel zongoratanár nem volt, Szalóky Béla tanította, a szolfézst Szalóky Béláné, majd dr. Hermann Jánosné és Varga Lászlóné. Az iskolához a kaposvári zeneiskola igazgatójának kinevezésével a következő tanévre érkezett Szőke Piroska zongoratanárnő, kinek hamar történő távozása után egy ideig (kisegítő tanárként) tanított itt Lutz Zsófia, Jovánczai Ágnes, Szentirmay Zsuzsanna, Kubinyi Attiláné. A zeneiskola szakfelügyeletét a kaposvári anyaiskola és a pécsi főiskola tanárai látták el."
Szalóky Béláné és Szalóky Béla
(kép forrása: Németh Ernő: Élet a Várhegy alján II. c. könyv)
A fejlődés eredményeként 1975-ben a zeneiskola részben önálló intézmény lett, gazdasági ügyeit a Magyar Bálint Általános Iskola intézte 1990. június 30-ig.
Az intézmény önálló épületet kapott a Vaszary Villában, ahol zongora, hegedű és fuvolaoktatás folyt, az elméleti szolfézs tárgyon kívül. 1981-től kezdődött a rézfúvós oktatás, melynek eredményeként megalakult a rézfúvós zenekar. A zeneiskolának átlagosan 80 növendéke volt, főként fonyódi gyerekek, de a környékről is sokan jártak be zenét tanulni. Az intézmény 1982. december 3-án Szabó Ferenc kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző nevét vette fel, aki nyaranta rendszeresen Fonyódon élt és dolgozott. 1982-ben alakult meg a Fonyódi Ifjúsági Fúvószenekar, melyet Varga Ferenc vezetett.
Fonyódi Ifjúsági Fúvószenekar (1984)
(kép forrása: Németh Ernő: Élet a Várhegy alján II. c. könyv)
Az 1985/86-os tanévben 7 tanár dolgozott a zeneiskolában. 1986-tól klarinét és gitároktatás is folyik, így a tanári létszám 3 fővel bővült. Az 1987/88-as tanévtől klarinét és gitár tanszakkal bővült a tanszakok száma. Beindult az iskolát előkészítő dalos játék foglalkozás is a nagycsoportos óvodások részére. A zeneiskola épülete - amely nem zenetanítás céljára épült - felújításra szorult. 1989-ben adták át a 3 tanteremmel és kamarateremmel bővített intézményt. Ettől kezdve a zeneiskolában tanári-, és növendék hangversenyek, zenekari próbák rendezésére van lehetőség.
Az 1989/90-es tanévtől az alábbi tagintézmények /kihelyezett tagozatok/ jöttek létre:
- 1989/90-es tanév: Balatonboglár,Balatonlelle
- 1992/93-as tanév: Balatonszemes,Lengyeltóti - Buzsák
- 1993/94-es tanév: Látrány
- 1995/96-os tanév: Ordacsehi
- 1996/97-es tanév: Andocs, Karád
- 1999/2000-es tanév: Balatonfenyves
Azóta a helyi általános iskola tagintézményei lettek: Balatonboglár, Balatonlelle, Balatonszemes és Lengyeltóti. 2005/2006-os tanévben társastánc oktatás indult, majd kivált a zeneiskolából külön egyesületet létrehozva. A 2006-os tanévben intézményünk felvette a Fonyódi Alapfokú Művészeti Iskola nevet.
A zeneiskolánk az oktatási-nevelési feladatokat a következő épületekben látja el:
- Székhely: Fonyódi Alapfokú Művészeti Iskola - 8640 Fonyód Bartók B. u 22.
- Telephely: Balatonfenyvesi Fekete István Általános Iskola: - 8646 Balatonfenyves, Kölcsey Ferenc u. 38-39